Adatvédelmi tisztv.
Keress a Facebook-on
Gyerekszáj...
Látogatók
November 13-a a magyar nyelv napja.
Hagyomány iskolánkban, hogy ezen a napon minden évben nyelvtörőket, mondókákat mondanak el osztályaink. Idén az évfolyamok saját alkotással készültek. Kis költőink rövid versikéket írtak ez alkalomból.
1.o
Körte, krumpli, karalábé, a kamrában csalamádé.
Őszi levél hullik,
a vadonban bőg a szarvas,
szarvaslányért harcol,
koronája hatalmas.
2.o
Ősszel a levelek elsárgulnak,
az állatok lassan elalszanak.
Az őzek élelmet kutatnak,
a gyerekek iskolába baktatnak.
Ábécét és számokat tanulnak,
a karácsonyra mindannyian várakoznak.
3.o
Itt van az ősz, itt van az őz.
Sünt lát az az őz.
Levél hullik fáról,
víz csepeg a fáról.
Korán reggel rikkant a rigó,
fáról esik mogyoró.
4.o
Hullanak a falevelek,
de hónak még nyoma sincs.
Elkezdődött az iskola,
és a csengő szólt máris.
Kopogtat az ajtón az ősz dala,
recsegnek a fák ágai, ide-oda.
Nemsokára hó fedi a tájat,
lassan itt a Mikulás is, s leszállhat a szánja.
5.o
Ősz, ősz, dicső ősz,
a sok levél tekergőz.
Elindult az iskola,
megindult hát Janika.
Hullanak a levelek,
gyűjtik is a gyerekek.
Kiszalad a Janika,
utána meg Zsuzsika.
Leesik a gesztenye,
-Vigyázz, ne a fejedre!-
Épp ezt mondta Janika,
s közben koppant buksija.
E-napló Acsa
e-Ügyintézés
A KRÉTA rendszerről...
Intézkedési terv
| Intézményünkben jelenleg a Covid fertőzöttek száma: | 0 |
| A karanténban lévő osztályok száma: | 0 |
Mottó
„Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.”
Mottó
„A gyermekek olyanok, mint a virágok.
Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad. Az egyik a sok napot kedveli, a másik árnyékos helyen is virágzik. Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek.
Ha mindegyikkel ugyanúgy bánok, az egyik kivirul, a másik elszárad.
Mindegyiknek van levele, szára, virága – hasonlóak, de mégis különbözőek. Mindegyikük gondoskodásra éhezik, egyéni bánásmódra.
Nem attól fejlődnek, hogy mellettük ülök egész nap, hanem attól, hogy a számukra megfelelő gondoskodást kapják.
Van köztük árvácska, petúnia, muskátli, leander, krókusz, kardvirág és rózsa. Az egyik hamarabb nyílik ki, a másik később, de mindegyik különleges, mindegyik egyedi. Nem hasonlíthatom össze őket egymással. Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska.
Csak más.
Nem erőltethetem, hogy virágozzék hamarabb a rózsa, hiszen az árvácska már rég kibújt, most már neki is itt lenne az ideje.
Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket, rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben, a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk,
és gyönyörködöm bennük, ahogyan nőnek, erősödnek, kivirágzanak.”
(Friedrich Fröbel)
Mottó
